Inside I met the inmates (some might know them as the yōkai). Rare acquaintances, vanishing companions. I know some of their residences, stations they left behind during their wanderings, although it is hard to know whether they indeed move on or if they are simply silenced by my presence.

Our relationship is peculiar; sometimes they scare me, other times they show me something. They know the cracks in which they can dissolve, the flashes, the density and scarcity of noises in which they stride. They slip away in the sound of footsteps, in scratches, in the pressure of my body.

As of now, I am once again looking for them.

photos: Gergő Fülöp

//

Donnák János: Valami bent

Bent a bentlakókkal találkoztam (egyesek yōkai-ként is ismerhetik őket). Ritka ismerősök, eltűnő társak. Ismerem néhány lakhelyüket, vándorlásaik során hátrahagyott állomásaikat. Ámbár nehéz eldönteni, hogy tényleg továbbállnak, vagy jelenlétemre egyszerűen elnémulnak.

Furcsa a kapcsolatunk; néha megijesztenek, máskor megmutatnak valamit. Ismerik a repedéseket, amiben felszívódhatnak, a villanásokat, a hangok sűrűsödését és ritkulását, amiben tempóznak. Elillannak a léptek zajában, a kaparásokban, a testem nyomásában.

Most éppen keresem őket újra.

fotók: Fülöp Gergő